2014. Szülinapi ajándék volt a római út az akkori páromtól. Mondták már, hogy járjak nyitott szemmel a robogóvilágot tekintve.

NEM TUDOM SZAVAKKAL LEÍRNI, HOVA KEVEREDTEM...de mivel ez egy blog, kénytelen leszek. :)

Tehát transzferbusz a reptérről befelé. Ahogy közeledtünk a város felé, a robogók számának aránya rohamosan nőtt..elképesztő volt látni azt a hömpölygést, amivel lüktetett a városi forgalom szíve.

Cuccok szálláson le, irány várost nézni a kötelező elemekkel...

De a szemem nyitva volt :)
Minden utcában motoros találkozó mennyiségű parkoló robogó.

És a forgalom..
Ezek mindenhonnan jöttek. Azt hittem, valami reklámfilmet forgatnak, pedig csak egy átlagos hétköznap volt..

Egy kétsávos körforgalomban 8-10 robogó ment egymás mellett kb 3 autónyi hosszban. És mindenki ott ment ki a kijáratnál, ahol akart. Mint egy hangyabolyban, senki nem lépett a másikra és nem is volt koccanás. Nem tudom mással magyarázni, ezek érezték egymást, mert index sem volt gyakran. Csodálatos volt látni ezt a fajta ritmust.

Amin megdöbbentem ezek után:
Bukósisak általában volt az embereken. Oszt ennyi. Kesztyűt, protektorokat, csizmát keresve is csak néhány darabot sikerült felfedeznem a kinti robogósokon. Én meg néha úgy nézek ki, mint egy gladiátor...
És itt most nem a hazai helyzetet fogom fikázni, mert az szerintem sokat javult akár csak ebben a 2 évemben, hanem hogy érezzétek, mekkora biztosnági tartalékok vannak ott...vagyis hogy nem kell. 
És persze ők is puhatestűek a forgalmi táplálékláncban és ugyanúgy megüti őket a beton, de valahogy simán mennek hétköznapi cuccokban. A csúcs egy menedzser csaj volt, aki rövid szoknya, harisnya, tűsarkú, elegáns sálban és ballonkabátban tolta. Nem gyengén tolta.

Rómában nem nagyon láttam 50-es még 125-ös robogót sem 250-400-asok voltak. Ennek ellenére mindenki ésszel, de dinamikusan közlekedett. Nem volt olasz virtus, alig hallottam dudálást. Érezték egymást és haladtak. :)

A parkoló robogókon nem volt lánc, lakat, fékzár, semmi. Egy csomón még a fűthető szoknya is rajta pihent.

Sokan a bukósisakba tolták a telefont és kihangosítóval beszélgetve haladtak..nem picit haladtak. Ja és nem pizzafutárok voltak.

Érdekes módon mi gyalogosként sem kellett, hogy ugráljunk előlük.

És nem volt olyan hely vagy napszak, ahol ne láttunk volna parkoló robogót :)

És hogy én miért nem robogóztam?

Alig 3 hetes jogsival ezt nem mertem volna vállalni.
És mivel nem is egyedül voltam, elég önző dolog lett volna felülnöm egy motorra. Ja, igen egyedül. Az akkori párom nem mert volna felülni mögém. Vigyáztam volna rá, de valószínű én is be lettem volna tojva.
És ha ehhez még hozzávesszük, hogy ő is, akkor ez nem egy ilyen hétvége lett volna. Később gondolkodtam, hogy elviszem egy olyan tréningre, ahol az utast tanítják, hogy kell viselkedni a vezető mögött, de ez sajnos másként alakult...